Kérdések, amelyek megfogalmazódnak bennem a bloggal kapcsolatban

Annyi mindenről szeretnék és tudnék is itt írni. Hogy mi változott meg az életünkben, mióta van nekem a kapcsolódó nevelés. De nem tudom, hogy kezdjem, nem tudom, merjek-e egyből leírni olyan nehéz témákat, amelyek hosszú ideig keserítették meg az életemet, és amelyek úgy tűnik, kezdenek oldódni. Kicsit az van bennem, hogy ha nagyon kiadom magamat, akkor sokan fejvesztve menekülnek majd innen, és akkor miattam fognak lemaradni valami nagyon jó dologról. Hogy úgy járnak a kapcsolódó neveléssel, mint mondjuk én jártam a hordozással. Hogy volt pár anyuka, aki annyira nyomult, annyira hangoztatta, hogy a hordozás az egyetlen megoldás a csodás szülő-gyerek kapcsolatra, hogy én meg persze totál bepánikoltam, amikor nekem nem ment, és el is hittem, hogy szar anya vagyok, mert nem hordozok. Azóta persze árnyaltabb lett a kép, és tudom azt is, hogy igazából velem (is) volt a baj, mert én voltam akkor annyira szarul, hogy tulajdonképpen mindent magamra vettem, és ami nem ment, arról nem azt gondoltam, hogy "jól van, oké, mi nem leszünk hordozós család", hanem azt, hogy "nekem ez sem megy". A lényeg a "sem"-ben van. Azért is agyalok, mert ugye itt van rögtön egy olyan csodálatos dolog, amit a világba kiáltanék, na de az nem megy anélkül, hogy ne írnám le azt, hogy mi volt ezelőtt. Mert itt én vállaltam a nevemet, és mi van, ha ismerős olvassa? És mondjuk elmondja valakinek? És mondjuk megítélnek? Jujjj, ha csak belegondolok, nagyon rossz érzések fognak el, és rázom kezem, lábam. Félek, hogy nem azt látják majd, hogy hová jutottam, hanem hogy honnan indultam. Hogy egyáltalán miféle ember képes olyat érezni, amit én éreztem. És hogy már ezért elpártolnak majd, hogy nekem olyan ember ne osztogasson tanácsot, aki lelkileg ennyire gáz. Pedig a lényeg az lenne, hogy egy ennyire gáz dologra is van megoldás, pl. az, hogy van valaki, aki meghallgat, akinek elmondhatom, mi bánt, akinek nyugodtan elsírhatok mindent; ha úgy van, dühönghetek, kiabálhatok, csapkodhatok párnával, és az a valaki még mindig ott lesz, és tudni fogja, hogy én valami nagyon nagy dolgot teszek most magamért és a családomért, meg mondjuk a világért is, mert senkit se fogok ledudálni az úton csak azért, mert egy kicsit közelebb jött hozzám, mint mondjuk én azt jónak láttam. :) Ez az eszköz pedig nem más, mint a páros meghallgatás. A páros meghallgatás a kapcsolódó nevelés egyik pillére és eszköze, mely komolyan mondom, csodákra képes!!!

Magáról az eszközről itt és itt olvashattok.