Bemutatkozás és a "miről is lesz szó?"

Gebei-Szaplonczai Réka vagyok, kétgyermekes anyuka, kávé- és sorozatfüggő. Ez a felsorolás nemsokára kiegészül azzal, hogy a kapcsolódó nevelés oktatója. 

Mit kell rólam tudni? 
Mondjuk ezeket:

Egyke vagyok.
Elvált szülők gyereke vagyok.
Van egy csodálatos nevelőapukám.
Az édesapám 2009-ben meghalt tüdőrákban.
Jelenleg Budapesten élünk, de - ma már büszkén vállalom, hogy - igazából szatmári lány vagyok.
Debrecenben a Refiben végeztem.

Aztán 2009-ben Szegeden a "Lófaránál": jogász lett belőlem. 
Élelmiszerlánc-biztonsági területen dolgoztam a gyerekeim születése előtt, és oda is mentem vissza.
Két fiúnk van: Máté 2011-ben, Zsombor 2013-ban született.

Mivel én elég zilált családból jöttem, egy dolgot fogadtam meg: soha nem követem el azokat a hibákat, amiket a szüleim. És ahogyan ez lenni szokott, mindent elkezdtem ugyanúgy csinálni. És persze ezt utáltam, ezért folyamatosan kerestem a megoldást, hogyan lehetne másképp. 

És hogy hogyan találkoztam a kapcsolódó neveléssel? Arról ezt kell tudni:

Eseménymentes terhességem volt, amit 2011-ben egy borzalmas szülés, majd csodás két hónap követett. Aztán azt mondta a gyerekorvos, hogy Máté, aki most már 5 éves, nem hízik eleget, mert én éheztetem. Azt mondta, semmiféleképpen se hagyjam, hogy éjszaka 6-7 órákat aludjon egyhuzamban. Itt kezdődött minden. Onnantól kezdve minden egyes gondolatomat megkérdőjeleztem, és nem hittem magamban. Mert előtte én tudtam, hogy Ő jól van, csak utána arra gondoltam, hogy nem én vagyok a doktor meg a védőnő, honnan tudhatom én ezeket? Támadásnak vettem minden tanácsot; úgy éreztem, kudarcot vallottam. Aztán tovább "nehezítette" a helyzetünket, hogy a Máté csapkodós kisfiú lett, és én ettől annyira bepánikoltam, hogy nem mentem vele közösségbe. Beírattam bölcsibe, hátha ott leszokik róla. Ott minden rendben is volt, de otthon, illetve amikor együtt mentünk valahová, ugyanúgy csapkodott másokat. Bár nagyon szerettem őt, ezek miatt a dolgok miatt féltem vele menni bárhová. Már bölcsis és 2 éves volt, amikor megszületett Zsombor, aki most már 3 éves. Mivel nem láttam változást Mátén, teljesen kiborultam, hogy mi lesz, ha később majd Zsombort is bántani fogja. 10 hónapos volt Zsombor, amikor először találkoztam Egry Zsuzsival, aki a kapcsolódó nevelés oktatójaként, a Szelíd Szavakkal Alapítvány nevében hisztitémában tartott előadást a lakótelepünkön. Addig is jártam előadásokra, olvasgattam babapszichológiával kapcsolatos cikkeket, mert megoldásokat, kiutat kerestem abból a szorult helyzetből, amiben éltünk. És kaptam is ötleteket, tippeket, de mindegyik ideig-óráig működött. És egy valami nagyon hiányzott, és azt hiszem, ezt adta meg nekem a kapcsolódó nevelés. A "Zsuzsis" előadás után feliratkoztam a hírlevelükre, majd elmentem egy 6 alkalmas tanfolyamra. Ott egyrészt eszközöket kaptam a hétköznapok megoldásához és átvészeléséhez, de emellett valami sokkal fontosabbat: hitet, bizalmat, megerősítést, hogy jó vagyok, rengeteg szeretetet és elfogadást. Mióta megismerkedtem a kapcsolódó neveléssel, újra hiszek Magunkban, már nincs (na jó, ritkábban van) bűntudatom, és ami nekem nagyon-agyon fontos, hogy nem gondolom már azt, hogy egy életre tönkre ment minden Máté és köztem, csak azért, mert az eleje döcögősen indult. És abban is teljesen biztos vagyok, hogy mindezeknek köszönhető az is, hogy Zsomborral ezért tudott teljesen más alapokra helyeződni a kapcsolatunk egészen pici korától.

Ismerkedjetek meg Ti is a kapcsolódó neveléssel!

A blog terveim szerint igen sokszínű lesz. Olvashattok majd történeteket arról, hogy működnek a kapcsolódó nevelés eszközei a gyakorlatban, lesznek saját felismerések és persze osztok majd meg cikkeket, amelyekből megismerhető maga a kapcsolódó nevelés és az eszközei.

Köszönöm, hogy itt vagytok!!! :)