birkózás

Mostanában sokszor érzem, hogy mennyire jó kis történeteim vannak, és hogy majd ezt is meg azt is le kell ide írnom, aztán persze sosem veszem rá magamat, mert akkor abban a pillanatban nem tudom leírni, és hát utána meg van minden más... De ma olyan nap van, hogy írok. 

Békésen üldögéltem a kanapén, bambultam ki a fejemből, olvasgattam blogokat a neten, Máté és Zsombor meg persze egyből körém telepedett, és ott piszkálták egymást és engem sem hagytak békén. Bújtak, de durván, ugráltak a hátamon, meglöktek, pedig én nagyon vágytam volna egy kis nyugira... Először elkezdtem ellenkezni, hogy miért nem hagynak nekem nyugtot, miért nem mennek be a szobájukba és játszanak ott, miért kell engem bántani, piszkálni, lökdösni. Szerintem ilyen mini, egyszemélyes meghallgatást nyomtam ott, ami tök jó fordulatot hozott, de az is kellett persze, hogy az én kitartó Mátém ne adja fel a piszkálást! :) 

Szóval továbbra is rajtam csüngtek, és Máté egyszer csak hátulról megnyalt. Én meg elkezdtem grimaszolni, először komolyan, mert nem tetszett, hogy megnyalt, és még mondogattam, hogy fúj, aztán mikor láttam, hogy kacag rajta, akkor gondoltam, beleállok a dologba. És kezdetét vette az a játék, hogy Ő nagyon próbál megnyalni, én nagyon ellenkezek, egymásnak feszülünk, kicsit birkózunk is, és közben nagyokat nevetünk. Elég sokáig játszottuk ezt, aztán beállt hozzánk Zsombor (5) is, de akkor már nem ezt játszottuk. Áttelepedtünk az ágyra, és Zsombor javaslatára olyat játszottunk, hogy Zsombor az én cicám, akivel alszunk, és közben Máté megpróbálja elvenni tőlem, én meg nem hagyom, ők meg közben harcolnak. Igazándiból ebben a játékban én már csak mint felvigyázó vettem részt, mármint inkább egymással birkóztak meg gyúrták egymást, nekem annyi volt a szerepem, hogy figyeljem, le ne essenek az ágyról, vagy tompítsak egy-két helyzetet. Meg persze volt, hogy volt "feladatom". Az egyik például az volt, hogy meghaltam, és hiányzik a cicám, és sírok utána, meg keresem. Nem lepődtem meg, hogy Zsombor ezt kérte, mert mostanában többször mondta a semmiből, hogy nem akarja, hogy meghaljak, meg hogy fél, hogy meghalok. 

Szuperül eljátszottunk így, persze voltak kicsit neccesebb helyzetek, amit rossz volt látni, de igazából kevés ilyen volt. Zsombor kéri többször Mátét, hogy verekedjenek, ami igazából birkózás, és szerintem az van mögötte, hogy Zsombor élvezi, hogy van ereje már, és szembe tud szállni Mátéval, méltó ellenfele lett, erősödik, kiáll magáért. Máté ezt nagyon szereti, és én látom rajta, mennyit változott. Persze most is be tud durvulni, de már nem annyira, és jó ideje az van, hogy megöleli és megpuszilja Zsombit, ha valami nem úgy sikerül, és Zsombornak fáj valami. És rengetegszer látom azt is, hogy csak úgy a semmiből odamegy hozzá, hóna alá kapja, megöleli, megpuszilja, és azt mondja neki, hogy "nagyon szeretlek, Tesó", "nekem van a legjobb tesóm".

Örömség van, na! :)